Gy. úr
2010. 01. 3.Beléptünk a kricsmibe, ahol a dohányfüst szürke fellegén át sejleni látszott úti célunk, egy kopott, vihar verte billiárdasztal. A pultnál aprót váltunk és indulunk a szentély felé, mert most lehet, mert most szabad az asztal - hónapok óta nem tudtunk egy jót játszani, mert állandóan foglalt volt, de most szabad a pálya. Nyugalom van, [...]



