Pecázás Orfűn
Hát ez is megvolt. Vasárnap hajnalban véget ért a 3. Fishing On Orfű (FOO) Fesztivál. A Kispálosok világtalálkozójának is nevezhetnénk ezt az alterfesztet, hiszen a látogatók többsége alighanem a Lovasi - Kispál - Kiscsillag tengelyre felfűzhető rajongótáborból került ki. Azonban két szerencsés momentum találkozására szeretném felhívni a figyelmet. Az egyik, hogy a fősodorból kilógó, ugyanakkor igényes muzsikát játszó magyar bandákból nincs hiány! A másik, hogy a többségében Kispálon szocializálódott közönségnek ehhez van füle.
Bár kétségtelen, hogy mondjuk az addig csak autentikus népzenét játszó Csík Zenekar akkor lett igazán népszerű amikor Kispál és Quimby feldolgozásokat kezdett játszani, de ma már örömmel fogadja tőlük a fesztiválközönség a színtiszta népzenét is. Csík János a zenekar prímása pedig egyre felszabadultabb a színpadon, Orfűn kész showmanként vidámította a közönséget.
Vagy említsük meg Ferenczi György herflivirtuóz bandáját, a Rackajamet. Ők úgy ötvözik a bluest a magyar népzenével, hogy a hallgatónak az az érzése, hogy ezek mindig is így egyben voltak. A Rackáék Orfűn is épp olyan tüzes hangulatot csináltak, mint legutóbb Rákóczifalván a Varsány közösségi Házban - aki ott volt, tudja miről beszélek. Ferenczi Gyuri akár énekel, akár szájharmónikán vagy hegedűn játszik, mindig akkora érzés van a zenéjében, hogy egyszerűen képtelenség ülve hallgatni.
A név amire a legtöbben kíváncsian voltak: a Kispál és a Borz pénteken este fantasztikus műsorral rukkolt elő. Nagyon jól eltalálták, hogy a szabott időkeretbe melyik számokat válogassák be a szinte kimeríthetetlen repertoárból (többségében a régebbi lemezekről szóltak a nóták), biztosítva, hogy a közönség a koncert elejétől a végéig magas fordulaton pörögjön. Ha jól emlékszem 2007-ben a Balaton Soundon voltam olyan koncertjükön, ahol enerveltán, kedvetlenül játszottak, ennek most nyoma sem volt. Persze tudjuk, feloszlik az együttes, a nyáron még fesztiválokon lehet őket látni, aztán a Szigeten búcsúkoncert és szevasz.
Kispál Andris is rendkívül felszabadultnak látszott, mintha lekerült volna róla a súly. Hiszen leginkább tőle várták az új témákat, amik az utóbbi időben nem akartak jönni. Most meg új bandát hozott össze, aminek Orfűn a nevét is elárulták: állítólag Velőrózsák lesz. Azért ez egy paradox helyzet: ahhoz, hogy Kispál újra tudjon számokat írni, fel kellett oszlania Kispálnak. A mostani koncertnél jobb példa aligha kell arra, hogy ha akartak volna, nagyon szépen megéltek volna a régi számaikból - de ez számukra nem opció. Mindig valami újat kell felmutatni. Kispál András irtózik attól, hogy valamit úgy játsszon el, ahogyan azt valaki más már megtette. A szólói is mind egyediek. Mintha kevesebb hangot játszana, még a korábbi önmagához képest is. Szerintem ő a magyar slowhand, és ezt pozitív értelemben mondom. A fények, a színpadi látvány a kivetítőkkel igenis tudott hozzáadni az élményhez, csúcs produkcióhoz ez is kell. Ami még fontosabb: kitűnően szóltak, érthető volt az ének, kiegyensúlyozott a hangkép. Egy kamera is pásztázott a fejek felett, nem kizárt, hogy a következő (utolsó?) DVD-re erről a koncertről is tesznek majd anyagot.
A Kistehén nekem csalódást okozott a FOO-n. Nem hallgattam végig a műsorukat, de a koncepció, (ha az volt) amivel előálltak, nekem nem jött be. Ezt kb. úgy tudnám összefoglalni, hogy játsszunk le kevés hangot minél gyorsabban. Kevés akkord, kétszeres fordulatszám. A lemezeiken ennél sokkal igényesebben, összetettebben zenélnek.
Szombaton este a Quimby hozta a formáját. Szinte hihetetlen, hogy ennyi hangszerrel (dobok, ütős szekció, trombita, billentyű, gitár, basszus) is ennyire jól tudnak szólni élőben. A Quimbynél ugyanakkor azt érzem, mintha egy picit leült volna a zenekar. Az új lemezekről (Ajjajjjaj, Lármagyüjtögető) nem nagyon tudok olyan új számot kiemelni amelyik várhatóan évek múlva is úgy megmozgatja majd a közönséget, mint most az Otthontalanság otthona, a Sehol se talállak, a Libidó, vagy a Magam adom. Kiss Tibi egyébként a fesztivál alatt több másik bandánál színpadra lépett: ott volt a Csíkkal, a Kispállal, a Budapest Bárral. A saját zenekarával viszont, hiába adták elő tökéletesen a dalokat, valami kis plusz spiritus mintha hiányzott volna.
A FOO-t lényegében a szombaton, kevéssel éjfél előtt kezdődő Kiscsillag buli zárta. Kaptunk rendesen az extázisból. Itt is jól szólt a cucc, (a Kiscsillag hangmérnöke Dióssy Ákos). Nagyon építkezni sem kellett a műsorral, kevés olyan szám volt (pl.: a mértékkel adagolt lassúk), amikor a közönség nem kezdett kollektív ugrálva-csápolásba. A dalok között pedig a Lovasi - Leskovics gegpáros lazán szórta a poénokat. (Például rövid polémiát folytattak arról, hogy ha a Lecsó a világ harmadik legjobb billentyűse, akkor ki az első kettő 
Azután Rátgéber is csatlakozott hozzájuk, és a Lovasi köszöntéséhez, az egy nap múlva esedékes szülinapja alkalmából. Szóval akinek ez sem volt elég, az ne menjen a Fishing On Orfűre. A többieknek ajánlanám.
