Gy. úr
Beléptünk a kricsmibe, ahol a dohányfüst szürke fellegén át sejleni látszott úti célunk, egy kopott, vihar verte billiárdasztal. A pultnál aprót váltunk és indulunk a szentély felé, mert most lehet, mert most szabad az asztal - hónapok óta nem tudtunk egy jót játszani, mert állandóan foglalt volt, de most szabad a pálya. Nyugalom van, csupán egy-két gyárkémény pöfékel a söre, vagy vbk-ja felett, és csak néhányan lézengenek a zenegép környékén. Ekkor pillantunk meg egy ötvenes éveiben járó férfit. Kiderül, a barátom ismeri. Ő Gy. úr – a billiárd Michael Jacksonja - ugyanis, a játékban nem túl profi, de a mozgáskultúráját a poplegenda is megirigyelhette volna.
Elkezdjük a játékot, a mester figyel. Alkoholmámorban úszó elméje csak az asztalra összpontosít. Két lökés és nem bírja tovább, megszólal. Segíteni akar. Elutasítjuk, de számára nincs ilyen, hiszen ő a Mester. Két perc nem telik bele, már felállítja elméleteit, persze egyből ezeréves ismerősként beszél hozzánk, és osztja meg velünk tudását. Hallgatunk, mert nem tehetünk mást. Egy pillanat múlva már azt halljuk a szájából, hogy kihívja a győztest. Jelezzük ez nem az ő napja – erre ő jelzi ez nem a mi napunk. Ellentmondást nem tűr, játszani akar. Nagy nehezen a barátommal eljutunk a második játékig. Már kibicel Gy. Feladjuk, játszhat a győztessel.
A golyók a helyükre kerülnek, elindul a mesteri játék. Alig negyed óra múlva Gy. úr rákérdez, melyik színnel is van. Borulunk. Közben kapaszkodunk, amibe tudunk, mert ezt a mozgáskultúrát a Dolph Lundgreni erővel párosítva nehezen lehet elviselni röhögés nélkül. Gy. úr persze ezt észreveszi. Igazít a már-már ülepét elhagyó nadrágján és ismét beleveti magát a játékba. És nyer. Ki tudja, hogy hogyan, de nyer!
Az idő telik, a sörök fogynak. A végén már nem is akarunk játszani, csak hallgatjuk Gy. úr szakértését. És ekkor jön a fordulópont. Gy. elfogyaszt még egy sört és jön a krach. Elméje nem bír az alkohol kábító rohamával, és miután a mester egy széken akarja kipihenni a fárasztó lökést, már nem bír felállni. Kézfeltétellel jelzi, lesöpört mindenkit a zöld szövetes plázsról, ő már végzett. Felcsapja a műbőr jakót, igazít az hanyagul álló nadrágon és kilép a vendéglátó egységből.
Gy. úr, köszönjük!
