Végre-végre! Köszönet a 80-as években született-magyar foci sikereket nélkülöző, de töretlenül bízó-  generációm nevében, hogy átélhettünk egy ilyen éjszakát. Az egész világbajnoki szereplésért köszönet! A tegnapi olaszok elleni meccs egy olyan mérkőzés volt, amilyet egy magyar labdarúgó válogatott mindig elveszített az elmúlt húsz évben. Először életünkben, azt láttuk, hogy nem…..
Ahogy, a sportcsatorna kommentátora is mondta; Magyarországon generációk nőttek fel úgy, hogy nem láttak még ehhez fogható győzelmet. Nem is maga a győzelem, hanem a mikéntje volt elképesztő. Mi arról vagyunk híresek, hogy sorsdöntő meccsen a kilencvenharmadik percben kapunk gólt. Ezek a fiatal labdarúgok most nem hagyták érvényesülni az átkot. Mi döntöttünk a végén.
Mekkora öröm látni a Fifa honlapján, hogy mi vagyunk a középpontban. El kell, hogy jöjjön az idő, amikor újra Puskásék, Nyilasiék, Alberték vérei visszaszerzik a világ labdarúgásában jogos helyüket. Ha jó eredményeket érünk el mindig megtelik a Puskás Stadion, hiszen ez az ország ki van éhezve a labdarúgó sikerekre. Ha a fociban sikereket érünk el, mindenki boldog, egy kis időre háttérbe szorulnak az ország gondjai. A Debrecen szurkolók  Lyon ellen kifeszített drapériája is hasonló gondolatokat fogalmazott meg; ez a kizsigerelt magyar nép örülni akar végre! Most megkaptuk az utánpótlástól.
Bármi is lesz a Ghána elleni elődöntő végeredménye; szép volt fiúk! Bár, ezt a csapatot most nem nagyon lehet elképzelni vesztesen.
Ma éjszaka újra nemzeti válogatottért szurkolhatunk, ezúttal a ,,felnőtteken” van a sor. Tudjuk, sokkal erősebbek a portugálok, de hajrá magyarok! Mindörökké RIA-RIA-Hungária!

Sánta László

  Komment:

A bejegyzés 2009. 10. 11., 12:41-kor készült, és a Nincs kategorizálva -ba tartozik. RSS 2.0 Kommentelhetsz, vagy trackbacket tehetsz a websiteodra.